Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

vissza a főlapra

Elektronikus Könyvtár

 

Rencsár Tivadar: Mit akarnak (megint) ezek a magyarok. - Magyar Szó, Kommunista, 1990. V. 18, 14.

 

Politikai pluralizmus a gyakorlatban (I.)

Mit akarnak (megint) ezek a magyarok

Most induló sorozatunkban elõször a politikai pluralizmus gyakorlati megnyilvánulásának azokat a formáit mutatjuk be, amelyek a Vajdaságban élõ nemzetiségek / nemzeti kisebbségek politikai érdekvédelmét hirdetik programjellegû kinyilatkozásaikban. Elsõnek Ágoston Andrást, a VMDK elnökét szólaltatjuk meg.

 

Mostanában egyre gyakrabban és egyre furcsább hanghordozással halljuk a kérdést: mit akarnak (megint) ezek a magyarok? Úgy vélem, a jelen pillanatban, mint a VMDK elnöke Ön a legmérvadóbb arra, hogy hiteles választ adjon az érdeklõdõknek. Tehát, megalakult a VMDK. Kérem, elõször magyarázza meg, hogy mi ez az intézmény?

 

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége politikai szervezet. Olyan politikai szervezet, amely nem kíván ugyan párt lenni, de a politikai folyamatokban részt vesz, úgy, hogy a politikai döntéshozatal szubjektumaira kíván hatást gyakorolni azzal a céllal, hogy a vajdasági magyarság érdekei minél teljesebb mértékben érvényesüljenek. A politikai szervezetünk megalakulására irányuló kezdeményezést a múlt év december 18-án eljuttattuk a Szocialista Szövetség Tartományi Választmányába, de az idõközben bekövetkezett változások miatt most már természetesen nem ez az elképzelésünk, hogy a Szocialista Szövetség Keretében kívánunk tevékenykedni, hanem önálló politikai szervezetként fogunk fellépni.

Március 31-én megtartottuk az alakuló közgyûlést. Megválasztottuk a vezetõséget, meghoztuk a szervezet statútumát. Most már tehát minden feltételünk megvan arra, hogy amint a Köztársasági Képviselõház elfogadja a politikai szervezetek megalakításáról és mûködésérõl szóló törvényt, azonnal megejtjük a szervezet bejegyzését.

 

A törvényes lehetõségek mellett milyen politikai és egyéb feltételeknek kellett beérniük ahhoz, hogy a VMDK létrejöhessen?

 

Mi éppen akkor indítottuk el kezdeményezésünket, amikor a Szerb Kommunista Szövetség kongresszusa határozottan kimondta, hogy a hatalom nem foganatosíthat semmiféle megtoró intézkedést a különféle alternatív szervezõdések, megmozdulások ellen. Amint ez elhangzott, másnap jelentkeztünk kérelmünkkel.

A programcéljainkban is benne van, a mi szilárd álláspontunk az, hogy a Szerb Köztársaságban bekövetkezett alkotmányos változásokat elfogadjuk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a köztársaságban egy demokratikus politikai rendszer alakuljon ki, amely a piacgazdasági viszonyokra épül. Azt gondoljuk, hogy ilyen körülmények között a nemzeti kisebbségek is megtalálják a helyüket.

Itt kell elmondanom azt is, hogy mi nem sajnáljuk az autonomista vezetés bukását. Úgy gondoljuk, hogy az a rendszer, amelyet õk testesítettek meg a magyar nemzeti kisebbség és általában a kisebbségek számára nem volt jó és hatékony rendszer. Ugyanakkor ebben az átmeneti idõszakban is szükségesnek tartjuk, hogy rögtön, közvetlenül is fellépjünk minden olyan politikai kezdeményezés, törvényhozásra irányuló javaslat ellen, amelyrõl úgy tartjuk, hogy sérti a nemzeti kisebbség kollektív érdekeit.

 

(...)

 

Most a terebélyesedõ többpártrendszerben hogyan érvényesítheti álláspontjait a VMDK? Az eddig közzétett pártprogramok, egy-két kivétellel, úgymond nem sokat törõdnek a kisebbségekkel, mi több, majdhogynem ez a jobbik eset?

 

Mi a VMDK-t mint politikai szervezetet már eleve úgy képzeltük el, hogy egyike lesz azoknak a tényezõknek, amelyek a pluralista társadalom politikai színterén jelen vannak. Tudjuk azt, hogy a pluralista politikai rendszerben az államhatalom mellett, illetve körül ott vannak a politikai pártok, amelyek programcéljaiknak megfelelõen a hatalom megszerzésére törekednek. Mi nem akarunk hatalmi harcot folytatni, de közvetlenül a pártokat követõ gyûrûben akarunk helyet foglalni, más hasonó politikai szervezetekkel együtt. Ezt a jelenlegi alkotmány nem teszi lehetõvé, ugyanis csak öt politikai szervezet mûködését irányozza elõ. Mi azonban arra számítunk, hogy a többpártrendszer bevezetésével nagyon hamar kialakul a politikai rendszernek az az új modellje, amiben egy ilyen politikai koncepcióval kialakított szervezet is helyet kaphat.

Ahogyan én látom, errõl szervezeti álláspontot még nem alakítottunk ki, három olyan párt van, amelyeknek a programjában számunkra elfogadható kisebbségi politika rajzolódik ki. Ezek a Demokrata Párt, a Szociáldemokraták Szövetsége, ez jugoszláv jellegû párt és a harmadik a megújuló Kommunista Szövetség. Személyes véleményem szerint az általuk felkínált modellek közül a Demokrata Párté az, ami a legközelebb áll a Nyugat-Európában is alkalmazott és a jelenleg leginkább elfogadhatónak látszó modellekhez. A nemzeti kisebbségek kulturális autonómiáját szorgalmazza, azt a modellt, amely Dél-Tirolban olyan jól bevált és ami számunkra is talán a legelfogadhatóbb lenne. Ezért úgy gondolom, hogy itt lenne a legnagyobb a lehetõség arra, hogy érvényesüljön a nemzeti kisebbségek érdeke, létrejöjjön ennek az érdeknek a politikai rendszerbe való beintegrálása, illetve demokratikus képviselete. Persze itt még csak programbeli megfogalmazásokról van szó, amiket tovább kellene konkretizálni. Ha például a megújuló Kommunista Szövetség a továbbiakban egy olyan modellt tud nyújtani, amilyen a nyugat-európai demokráciákban már bevált, akkor mi az elkövetkezõ választások során ezzel a párttal is együtt tudnánk mûködni.

Rencsár Tivadar